Nem szép dolog néhány, adott szövegkörnyezetből kiragadott mondattal sarokba szorítani bárkit is, pláne nem egy közéleti embert. Független attól, hogy ugyan ezzel a módszerrel született meg az Öszödi beszéd is. Ez minden féle képen gerinctelen megoldás. Azonban a magyarázkodások és a teljes beszéd megismerése után sem lett jobb a közérzetem ezzel az emberrel kapcsolatban.
Hisz ő a megélhetési politikusokról beszélt, s becsmérelte őket, ami igen erényes cselekedet.
A luxus javak halmozása, használata közpénzből – számomra ezt is – jelenti a megélhetési politikus. Egy Lamborghini motoros audi, szolgálati autóként maximálisan kimeríti nálam ezt a fogalmat, gondolom, nem csak én vagyok ezzel így.
Ezek után az én szememben Lázár János egy hazug, elhajlott ember. Elhajlott, hisz nem bírt ellenállni a magamutogatás érzésének, kirakatemberré vált a fogalom legrosszabb értelmében. S bár hangoztatja, hogy nem szégyen megmutatni a munkával megszerzett eredményeinket, ezt azért mégsem nevezhetjük annak, hisz az említett autót közpénzből bérelték és tankolták, ami közel 1millió forintot emésztett fel havonta.
A fentiek fényében sajnos nem tudok egyet érteni OrangeWays eszmefuttatásával, mely szerint, ha most meghúzná magát és kemény munkát, eredményeket mutatna fel, érdemes lenne a voksokra, melyeket megszerzett.
Egy többszörösen hitelét vesztett politikusra senkinek sincs szüksége, s csak egy közhellyel tudok példálózni, melyet a történelem már oly sokszor igazolt: Kutyából nem lesz szalonna…